Játsszunk bloggereset!

Korábban már írtam arról, hogy a bloggerek életútja nem arannyal van kikövezve és most kicsit ezen a vonalon maradva bontogatnám ki gondolataim apró szárnyait.

Bloggernek lenni manapság már messze nem azt jelenti amit régen. Emlékszem mikor elkezdtem, félve ütöttem le az első betűket és nagy izgalommal tettem ki első postomat. Akkoriban teljesen más terület volt ez, bár már létező fogalomként kezeltük, de mégse olyan köntösben mint amiben most jelen van a mindennapokban.
Manapság már heti rendszerességgel születnek újabb és újabb blogok (elég kicsiny hazánkat nézni), különféle témában és őszinte szólva már nem tudom követni, hogy egészen pontosan: ki és miről ír.

Amikor belevágtam ebbe az egészbe csak a divat lebegett lelki szemeim előtt, meg voltam győződve arról, hogy én erről írok majd mindig és emlékszem arra, hogy szorgalmasan postoltam a különféle editorialokról és címlapválogatásokról szóló írásokat, amiknek így visszagondolva semmi értelme nem volt. Pár szép kép, ez volt minden amiből egy – húzzuk rá most ezt a szót – cikkem állt. Aztán rájöttem arra, hogy sokkal személyesebb hangnemet kell megütnöm ahhoz, hogy többen bizalmat szavazzanak nekem. És ekkor útjára indultak a különféle lelki témájú cikkek, illetve a saját képekkel tarkított postok.
A kölcsönös bizalom pedig elkezdett felépülni köztem és köztetek, hétről-hétre többen követtetek, és egyre több személyes hangvételű levelet kaptam, aminek köszönhetően én is láttam, hogy kit is rejt egy-egy like mögé bújt arc. Erőt adtatok és lendületet ahhoz, hogy akár egy fáradt nap végén is még a gép előtt görnyedve pötyögjek, és ezt köszönöm!

8b97a073bf0a2ae93bdb70d1e3ab35a2

2015-re pedig elértünk arra a pontra, hogy bloggernek lenni fogalom olyannyira, hogy tanítják is: miként lehetünk egy sikeres oldal, annál is sikeresebb írói.
Őszintén szólva megdöbbentő számomra, hogy egy bizonyos összegért cserébe ezt tényleg tanulható!
Nem merem kijelenteni azt, hogy erre születni kell, és csak az lehet blogger akit írói vénával áldott meg az ég, mert nem, de azt gondolom, hogy egy egyébként is villámgyorsan híguló dolgot, nem kell még inkább felvizezni. Egy újabb trendhullám indult hódító útjára, és lassan felcseperedik az a generáció akiknek a nyomtatott könyvek már eltörpülnek, a Wikipedia és a Google mellett, és akik abban látják a karrierjük csúcsát, hogy megélhetési bloggerek lesznek.
Azt gondolom ez a szakma, hobbi, hivatás, mindenki hívja annak aminek szeretné tényleg nem a fancy ételekről és az ingyen termékekről szól, hanem sokkal többről. Alázat, kitartás és szorgalom kell hozzá és nem elég csak szépnek lenni, vagy pár jó gondolatot birtokolni, mert ez vajmi kevés mindehhez.
Írni mindenki tud bármiről, de jól írni már kevesen! Pár összetákolt mondat, egy szabadabb vélemény képekkel megtoldva még nem cikk és nem is az újságírás csúcsa.
Az oldaladban – legyen bármennyi követőd is – benne kell lennie a szívednek, lelkednek, annak ami te vagy, és ami párosul azzal a kitartással, hogy tudod magadról azt, hogy még 1 év múlva is írni fogsz történhet bármi. Mert majd lesznek negatív kommentek, gyűlölködők és ahogy egy hirtelen jött viharban is kormányozni kell a hajót, így ez esetben is tartanod kell magad az irányhoz, leküzdve a különféle nehézségeket.
És azt gondolom ez az amit pénzért egy képzésen sem tanítható, mert ezek a mi személyes kincseink, erőnk ami fejben és szívben dől el.

Tény és való, hogy nem frissül úgy az oldalam mint másoké, és nem is mindig diktálom az aktuális trendeket, de az elmúlt lassan 5 év folyamán én is formálódtam, és kezdem megtalálni a saját hangomat. Azt a hangot amihez, azt gondolom nem fontos felszállnom a külvilág gyorsuló kerekére, és aminek üteme abban a mederben csordogál ami nekem is kényelmes, és így jó minden ahogy van. Bár sosem ez vezérelt az írás elkezdésekor, de azt gondolom fontos kiemelnem azt is, hogy hálás vagyok a meghívásokért különféle hivatalos eseményekre, bemutatókra, hiszen jó tudni azt, hogy az amit csinálok tényleg figyelmet kap és nem veszett el a blogok sűrű tengerében, ennek nagyon örülök és talán pont ennek az egésznek a lényege!

Amik kikerülnek a kezeim közül (vagy az ujjaim alól? :]) pedig tényleg olyan munkák és írások lesznek, amikben több órányi munkám van, lehet egy biztos döntés kilépni a csordából és kicsit egyedül vándorolni, de azt gondolom, arctalannak lenni egy tömegben semmivel sem jobb. A történelem során sem történt túl nagy baj abból, ha valaki önmaga maradt még akár annak árán is, hogy az elért sikerei csekélyek voltak.
Bár jobban belegondolva én már sikeresnek érzem magam, általatok, hiszen olvastok…..és ezt köszönöm <3

xxxooo
kerubina

A következő helyeken megtaláltok
Facebook  Twitter  Tumblr  Lookbook Pinterest

Reklámok