Esti gondolatok…. – Díszletek közt mozogva

Minden egyes nap egy inspirációforrás egy újabb cikkhez, ezt már jó ideje tudom, és nem volt ez másként ma sem.

A különféle Instagram profilokat nézegetve azon gondolkodtam, hogy vajon mekkora az a díszlet amiben körbevehet minket, amiben még otthonosan mozoghatunk? Egyáltalán szükséges? Mennyi időbe, fotóba, esetenként filterbe kerül az, hogy minden egyes nappal egy kicsit többnek mutassák magukat, mint amik?
Természetesen ez nem bűn, a mai világ valahol mindenkit belekényszerít egy olyan maszkba amibe mondjuk 20 éve annyira kényelmetlenül éreztük volna magunkat, hogy percek alatt elhajítottuk volna…Persze a mai maszkok se egyformák, hiszen vannak olyanok amik boldogságot hazudnak, vannak amik gazdagságot, vannak amik színes életet és a többi és a többi. Aztán mindenki maga dönti el, hogy ha leakaszt majd egyet, az mégis melyik lesz. Hiszen tudjuk jól, hogy semmi se muszáj, és talán jobb itt is megmaradni a “jut is, marad is” balanszában.

Bár sokan nem élik azt az áloméletet amit remekül prezentálnak, azt be kell ismerni, hogy némely esetben egy Oscar-díjas alakítást láthatunk, és saját maguknak olyan remek marketinget csinálnak, hogy tényleg könnyen elhisszük azt, hogy minden arany ami fénylik.
Ha nem is feltétlen görcsösen erőlködve, de azért must have alapon próbálnak kipréselni “magukból” minden egyes nap valami olyan képet, ami teljes egészében nem is, azért nyomokban tartalmaz valami apró momentumot, ami miatt egész biztosan ráharap majd a nép. És ha mást nem is, egy “irigykedő követőt” biztos célba talál, így a küldetés teljesítve, és egy újabb ember szavaz bizalmat a follow gombra kattintva. Ez pedig egy örök körforgás, pár jó szög, pár márkás szalvéta, egy boltban felpróbált designer darab, és a “nem látom a fától az erdőt” effektus be is indul, egyre több rajongót generálva.

Milyen gátlások, blokkok lehetnek ezen emberekben? Nem szeretnék a pszichológus szerepében tetszelegni, de csak úgy valaki, nem akar ennyire görcsösen többnek tűnni mint ami, itt hatalmas szerepe van a tömegkultúrának is. Természetesen a különféle külföldi bloggerek, hírességek tették le ennek az egész hullámnak az alapjait, ami mára már egyre nagyobb testet ölt. Csak éppenséggel a különbség az, hogy amíg az esetek többségében ők tényleg ezt az életet élik, addig itthon ez az arány jelentősen kevesebb.
Mert hol ciki az ha valaki egy lány a szomszédból? Akinek vannak bizony átlagos napjai is, és aki nem Fiji vizet iszik, vagy a szivárvány minden színében pompázó menüket eszik a nap 24 órájában…
Érdekes egyszer valaki azt mondta nekem, hogy akinek ténylegesen “van”, az nem a külvilágnak él, csak halkan, csendesen megtörténnek vele a dolgok és ennyi az egész, minden cicoma nélkül, elgondolkodtató nem?!

insta

Félreértés ne essék, nem irigylem senkinek se a több ezres követőtáborát, és nem is akarok senki feje felett pálcát törni, csak érdekes látni azt, hogy mennyien próbálják magukat belepréselni egy olyan szerepbe amihez közük sincs, azért hogy begyűjtsék az irigykedők kommentjeit, valahol hergeljék a virtuális közönséget és dicséretfelhőkben lebegjenek napról-napra.

Immáron körülbelül 2 éve annak, hogy elindítottam az Instagram profilomat, nem mondom azt, hogy passzív felhasználója vagyok, de azt se, hogy az egész életemet dokumentálom rajta.
Mindig vállaltam azt aki vagyok, láthatjátok merre megyek, mit eszem, mi a hobbim és a többi, és a többi. Mégis azt gondolom sikerült megmaradnom a saját díszleteim közt, és nem kellett körülépítenem magam, valamiféle hamis deszkákból összetákolt színtérrel. Amit láttok az a valóság, se több, se kevesebb, maximum a filterek tekintetében van egy kis csalás :]
Minden egyes utamért megdolgoztam/spóroltam, mint láthatjátok nem Evian vízen élek (de ígérem ha majd veszek egy üveggel azt dokumentálom majd :D), nem járok napi háromszor étterembe, nincsen minden nap egy tökéletes szögből készült selfiem, és mégis jól érzem magam a bőrömben, mert tudom, hogy amit elétek tárok magamból az 100%-ig a valóság maga.
Nem okolok senkit azért ha fényűző életet akar élni, akkor is ha messze áll tőle, csak minden mulandó, és idővel az egész egy szélmalomharccá válik, mert a csalóka látszatot fent kell tartani, azt a másik dimenziót bizony ápolni kell….erre kell vigyázni.

Maradjatok önmagatok, mert úgy vagytok a legszebbek…:]

A lélek rovat többi cikkét ITT olvashatjátok

Továbbá még a következő helyeken megtaláltok
Facebook  Twitter  Tumblr  Lookbook

(kép: eonline.com)

Reklámok