Mégis mit higgyek?

Imádom azt, hogy a barátnőimmel folytatott beszélgetések mindig újabb és újabb ötletet adnak egy-egy cikkhez – leginkább lélek témában -, s valóban ihletekből sohasem elég….

 

Gondolom már ti is botlottatok a “Nem tudtam mit szólnál…”, “Azt hittem, hogy haragszol….”, “Nem tudtam, hogy örülnél-e ha….” témakörbe, amikor az erősebbik nem egy kicsit kibújva a felelősségek alól, ezen gyenge érvekkel próbálja linkségét leplezni…
Ha nem tudod akkor talán tegyél érte, hogy tudd, ilyen egyszerű!
Müller Péter írtja azt a férfiakról, hogy “Az erőt a nőktől várjuk. Lehetőleg úgy, hogy észre se vegyük.“…
De az az erő ami bennünk dolgozik annak kell egy kis löket, amit csak a másik nemtől kaphatunk meg, és ha ők kérdőjelek meg hiszemek közt élő kisfiúk akkor valljuk be nincs könnyű dolgunk, még akkor se ha az ősi erő bennünk dolgozik.

_____________

A struccpolitika, meg a jó öreg szőnyeg alá söprés bevált egynél, akkor végül is mindenkinél alkalmazható?! NEM!

Tény és való, hogy lehet bennem is van hiba azon szempontból, hogy túlságosan is szeretem kibeszélni magamból a dolgokat, megbeszélni meg még inkább, mert csak akkor tudom elengedni őket.
Egész egyszerűen nem tudok úgy továbbhaladni az utamon, ha cipelem magammal azt a nehéz zsákot, ami különféle felesleges terhekkel van tele. A meg nem oldott dolgok a részemet képezik és nincs olyan nap, hogy itthon maradnának és kicsit szabadságra engednének, ragaszkodnak és velem jönnek….
Ez pedig egy ördögi kör!
Megoldás pedig minden esetben létezik, ugyanis anélkül nem oldódnak le a terhek se, ha ez viszont megtörténik, akkor minden könnyebb lesz.

whats

Sokan viszont ezt nem így látják, és szeretnek klisés mondatok mögé bújva játszani a hülyét. Hinni dolgokban, anélkül hogy megkérdeznénk a másikat, valljuk be elég gyenge kifogás.
Ugyanis a kommunikáció egy remek eszköze az emberiségnek évezredek óta, enélkül nem tartanánk sehol, és még szerencsénk van, hogy őseink éltek is vele.
Értem én hogy a virtuális világban kicsit felborultak a szabályok, és a személytelenség is egyre nagyobb teret nyer, de azért mert egy monitor mögé bújva lehet bármilyen életünk, attól még ne felejtsük el azokat az értékeinket amiket egyszer valamikor régen a szüleinktől tanultunk. Egy olyan évtizedben amikor még nem volt szerepe annak, hogy ki és mit likeolt Facebookon és a többi.
Nem akarok csalódni és azt gondolni, hogy az emberi értékek a technika fejlődésével egyenesen arányosan halnak ki, kérlek titeket ezt ne….ennél szomorúbb dolgot el se tudok képzelni…

Tudom azt jól, hogy azért mi nők se vagyunk angyalok és nem könnyű velünk szót érteni, főleg ha azt szajkózzuk hogy “nincs semmi bajom”, de fiúk (!) kérlek titeket, ne féljetek férfiak lenni. Ahogy a jó öreg mondás tartja “Hinni a templomban kell”, az “azt hittem”-mel meg roskadásig van a padlás, amire a megoldás: nyitni és kommunikálni.
Nem kattogni, összeesküvés elméletek szőni és képleteket levezetni ezerféle módon, mert ez nem csak értékes órákat vesz el, hanem még cipelni is nehéz – mindkét nemnek.
Amit gondoltok azt mondjátok el, beszéljétek meg, megoldás mindig létezik.
Az őszinteség a legjobb út afelé, hogy még hihessünk abban, hogy a világon csak nem minden olyan felszínes és keserű mint amilyennek látszik. Itt nincs jó és rossz válasz, és a végkifejlet rövid- vagy hosszútávon is csak pozitív lehet!

 

Bízom bennetek :]

 

xxxooo
kerubina

A lélek rovat többi cikkét ITT olvashatjátok

Továbbá még a következő helyeken megtaláltok
Facebook  Twitter  Tumblr  Lookbook

Advertisements