“Megint egy évvel öregebb lettél…”

Jövő héten ismét elérek ahhoz a becses naphoz, amikor megint egy évvel öregebb leszek, és sajnos ha szeretném ha nem, már közelebb vagyok a harmadik X-hez mint ahhoz a fránya másodikhoz.
Éppen ezért már a negyed évszázadon is túllépve, azt gondolom ideje kicsit visszatekintenem, kisiskolás és tinédzser éveimre, és belenéznem annak a Vikinek a fejébe aki akkor voltam.
Mégis hogyan láttam akkor a jövőbeni önmagamat? És ebből hány álom, terv vált valóra?

___________________

Őszintén megvallva nem volt egy nagy álmodozó és nem gondolkodtam nagy dolgokban, így azon a képzeletbeli listán sincs sok pont amire olyan élesen emlékeznék…inkább csak pár főbb dolog, melyek nagy részéről mindenkinek volt valamiféle elképzelése.

Házasság, gyerekek kérdéskör!

Na igen az ember lánya még a korai éveiben boldogan álmodozik arról, hogy milyen habos-babos esküvői csodában vonul majd végig egy ékszerdoboz kinézetű templomban és a legnagyobb büszkeséggel mond majd igent annak a bizonyos fehérlovas hercegnek. A többség egészen biztos, hogy ebben gondolkodott, ám ami felettébb furcsa, hogy lány létemre, bennem sohasem játszódott lett esküvőm kisfilmje.
Nem vágytam se szép ruhára, se barokkosan eltúlzott díszletre és valamiért az a herceg se volt olyan sarkalatos pont, mint ahogy annak lennie kellett volna.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nekem sohasem jutott eszembe az, hogy családot alapítsak, nem erről szó sincs, csak kislányként, inkább a foci és a matchboxok hoztak lázba.
Aztán mikor a tinédzseréveim végét koptattam úgy gondoltam, hogy már jóval a harmadik x előtt anya leszek, mert ez nem lehet másként, ha jól emlékszem 25 életévem köré tendáltam ezt a dolgot. Amit ma már tudok, hogy ezt nem sikerült teljesítenem.
Nem akarom itt sárral dobálni azokat a bizonyos fehérlovas hercegeket, de valljuk be őszintén, kislányként könnyebb elképzelni egy ideális társat. Aztán mikor túlesünk az első csalódáson, szerelmen, szakításon minden átértékelődik és hamar értelmet nyer anyáink bölcs mondása miszerint “Az élet nem fenékig tejfel”….nem bizony.
Az Igazi megtalálása kicsit hosszabb és nehezebb folyamat mint ahogy azt a Grimm testvérek egykoron papírra vetették, de talán így szép az egész. Mert mindeközben tapasztalunk, formálódunk, fejlődünk azaz tanulunk. Mindenkitől valamit kapunk, valami olyan pluszt amit a további utunkon majd hasznosíthatunk és ennek hatására talán nem követjük el ugyanazon hibákat.
Összegezve nem lettem se született feleség, se boldog édesanya , de úgy gondolom még semmiről se csúsztam le, egyszer majd mindennek eljön az ideje, erőltetni úgyis felesleges :]

large

 

Álommunka!

Na igen ez a másik olyan dolog amiről kisgyerekként nem úgy gondolkodunk, hogy bizony nem lesz nehéz megszerezni.
Nincs lehetetlen ez tény, és kellő kitartással és munkával könnyen elérhetjük azt a bizonyos széket.
Magamról azt mondhatom, hogy egyelőre még nem értem el arra a szinte, hogy az álommunkámból sikerül boldogulnom a hétköznapokban, de azt gondolom, hogy jó úton haladok, apró lépésekkel de biztosan előre.
Nem adom fel egy percre sem, és próbálkozom ahol csak lehet. Másként ez nem is menne semmilyen területen se, éppen ezért ne éljétek meg személyes kudarcként azt, hogy ismét egy évvel öregebbek lettetek viszont szakmai területen ugyanott topogtok. Senki sem sürget, csak gondoljátok át mit szeretnétek, és arrafelé induljatok el, minden energiát abba az egy célba fektetve!!

Feltalálni valamit!

Igazán sohasem tudtam azt, hogy mégis mi lesz az a találmány amivel elindulhatok a világsiker útján, de mindig próbálkoztam. Bütyköltem a saját kis hozzá nem értő módomon, de sajnos nem sikerült semmit se alkotnom.
Idővel ez annyiban módosult, hogy a fejembe vettem, hogy régész leszek és a nyaralónk előtti területet teljesen felástam, természetesen leletek után kutatva. Mondanom se kell, hogy itt se jártam sok sikerrel. Utóbbi álmom viszont majdnem a gimnázium negyedik osztályáig kísért, imádtam és a mai napig imádom a történelmet, és minden ami régi, a bennük rejlő történetet….
Nem mondok semmi újat azzal, hogy természetesen ezekből se lett semmi – egyelőre, hiszen ki tudja… ;)!

Szex és New York!

Na ez az elképzelés sokak szerint rém felszínes lehet, pedig komolyan gondoltuk akkor, hogy felnőve legalább olyan nyüzsgő nagyvárosi életet  élünk majd mint a sorozatban látható hölgyek.
Minden szépségével együtt a közös reggelivel/ebéddel/vacsorával, bulikkal, és azonnali őszinte és hétpecsétes titkokat őrzős lelki segélyvonalakkal. Egy része természetesen most is adott, de az a fényűző és csillogó élet már nem is olyan fontos, ha minden más megvan. Beérni azzal ami jelenleg van talán a legjobb, az apró törekvések a jobb felé pedig még kellemes is :]
És azt se felejtsük el, hogy a hölgyek élete se volt annyira probléma na meg hitelkártyamentes….szóval minden színfal mögött van valami apró kis hiba, amit természetesen tiniként még messze nem láttuk.
Utolsó szó jogán viszont még annyit csak, azért ha valaki felajánlaná ezen élet lehetőséget, egy picit kipróbálnám, de ki nem…nem?

large

xxxooo
kerubina

A lélek rovat többi cikkét ITT olvashatjátok

Továbbá még a következő helyeken megtaláltok
Facebook  Twitter  Tumblr  Lookbook

Reklámok