Eltömegesedünk?

A blog költözése közepette azért nem szeretnélek titeket, abszolút cikkek nélkül hagyni!

Az elmúlt napokban sokat gondolkodtam a blogolás témáján, erről persze már korábban is írtam, pontosabban arról, hogy a bloggerek életútja bizony nem arannyal van kikövezve.

Most viszont kicsit más szemszögből közelíteném meg a dolgot!
Szerencsésnek érzem magam, hogy már több mint 3 éve ez az egyik hobbim és írhatok nektek mindenféléről ami csak az eszembe jut. Nem érzem egy percig se kötelességemnek a dolgot és ha nincs ihlet akkor se esek kétségbe, hanem türelmesen várok arra, hogy homlokon csókoljon az a bizonyos múzsa. Régebben szinte görcsösen ragaszkodtam ahhoz, hogy meglegyen a heti kvóta és ne teljen el úgy nap, hogy ne írjak valami újdonságról. Mára ez kicsit átalakult, már nem a mennyiségre hajtok hanem megpróbálom a tőlem telhető legjobb munkát kiadni a kezeim közül. Egy-egy cikk elkészülte akár több órámba is telhet, ez mégse tántorít el attól, hogy írjak mert ez a heti pár óra pötyögés tényleg a szenvedélyemmé vált.

A felvezető után pedig jöjjön az az ok amiért ma tollat ragadtam ez pedig az eltömegesedés.
Ami nem is baj, mert nagyon örülök annak, hogy egyre több fiatal fordul a virtuális toll felé és írja ki magából különféle témákban gondolatait. Amikor egy csekély számú követővel rendelkező oldalra tévedek, ahol jobbnál jobb képek és cikkek vannak, a szerző lelkesedése engem is like-ra sarkall és bizalmat szavazva neki belépek a követők táborába.

A lelkesedés ahogy látom mindenkinél megvan, a dolog valódi okai azaz a ‘miért is csinálom én ezt’ és az igazi szerelem viszont nem! Mire gondolok? Arra hogy az utóbbi időben sajnos nagyon sok olyan cikkel találtam szemben magam, amik az eltömegesedés áldozataivá váltak. Nincs két egyforma ember, éppen ezért két egyforma blog se, amikor ezeket a sorokat olvasod a gondolataimba látsz, ez vagyok én, ezeket én írom, és mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy lehet éppen te ezzel nem értesz egyet. Ettől szép az egész, hogy más gondolati síkon próbáljuk megtalálni a saját hangunkat, és ezt különféle formában prezentálni a nagyvilág felé.
Számtalan hazai oldalt láttam már és nagyon sok közülük mintha egy a szolgáltató által adott sémákra épülne, X kiválasztott valamit, ami Y-nak is megtetszett és mint egy hűséges árnyék követi őt a virtuális világ betűkkel telerakott útvesztőiben.
Nekik azt tanácsolom, hogy ne járják a mások által már kitaposott utat/ötleteket, mert akkor azon kapják magukat amitől görcsösen megakarnak szabadulni: nem tudnak kitörni a komfortzónából. A blogolás pedig valahol eme határ átlépése, az a pillanat amikor te magadban eldöntöd, hogy ám legyen megmutatom magam a világnak és lehet évekbe fog telni, de végigviszem és az emberek egy idő után majd azt mondják igen ez annyira TE vagy, hogy ezt más nem is írhatja/mondhatja!

Szerintem mindig fontos tudni azt, hogy amikor leütöd az első betűt és belekezdesz ebbe az egészbe onnantól fogva nem maradsz arctalan és a saját munkáddal minősíted magadat. Szerintem a blogger szó nem annyira helytálló azoknál akik egy Facebook oldalt indítva napi 20 fotót postolnak különböző témában, és talán azoknál sem akik mások tollaival ékeskedve próbálnak érvényesülni egészen addig míg le nem buknak.
Ebben a mondjuk most így szakmában, vagy 100 %-ot adsz vagy semmit (természetesen ez az élet minden területére igaz), összelehet dobni két soros cikkeket és lehet külföldi oldalakon publikált írásokat lebutítva tálalni, de szerintem nem éri meg. Mert ezzel magadat csapod be, ha egy olyan hobbit választasz amit sokkal inkább kötelességnek érzel és inkább összecsapsz dolgokat, csak hogy meglegyen a heti cikk mennyiség: na az már rég rossz!

Azt tanácsolom mindenkinek aki ír, vagy írni szeretne, hogy nem születünk mindannyian Carrie Bradshawnak és lehet soha nem lesznek olyan mélyenszántó gondolataink, vagy szuper outfit postjaink, hogy emberek millió szavazzanak bizalmat nekünk (khm a vonzás törvénye azért dolgozik). Viszont kitartással mindent elérhettek! Fejlesszétek magatokat, inspirálódjatok a világból, ismerjétek meg magatokat a belső hangotokat és szavazzatok bizalmat annak a léleknek aki bennetek lakik. Legyen meg a testi-lelki összhang önmagatokkal és ne adjátok fel egyszer sem, egy percig se gondoljátok azt, hogy más blogja értékesebb és nektek is azt az utat kell követni, mert nem!
Csak akkor lehettek 100 százalékosak abban amit csináltok, ha abban TI is akár 101 százalékosan benne vagytok! Az élet pedig majd segít mindenben, és az is lehet, hogy néhányan közületek – akik most éppen ezt a cikkemet olvassák – 10 év múlva valamelyik magazinnál egy állandó rovat büszke szerzői lesznek, szívből remélem hogy mindezt sikerül elérnetek azzal, hogy önmagatok vagytok mindig!

Végezetül csak annyit mondanék….remélem jól gondolom mindezt és jól tettem, hogy kiírtam magamból. Valahol ösztönösen érzem és tudom, hogy ez így működik/működhet rendesen, mert talán én is ezt csinálom és csak remélhetem, hogy jó úton haladok….a belső hang már megvan, a többi pedig…. :]

xxxooo
kerubina

A következő helyeken megtalálsz
Facebook  Twitter  Instagram  Tumblr  Lookbook

Advertisements