Az élet nagy bátorságpróbái!

Nemrég kaptam egy levelet egy kedves olvasómtól abban a témában, hogy az emberek vajon miért félnek ennyire a másiktól, a dolgoktól na meg az élettől?! Körbenézek és mindenki az igazság súlyával küzd.

Megmondjam? Ne mondjam? Megtegyem? Ne tegyem? Kérdések és válaszok amiket túlontúl bonyolult képletek írnak le, pedig minden sokkal egyszerűbb mint gondolnánk.
A főbb félszeg lépések leginkább saját életünk és jövőnk felé haladnak elég döcögősen, ugyanis mások felé mutatott túlzott önbizalom valójában tele van apró kérdőjelekkel és félelmekkel. Ez pedig gátol minket abban, hogy időben elérjük a céljainkat, ezért minden kitolódik, vagy idővel elévül és új álmokat, vágyakat keresünk, ami pedig örök szélmalomharcként kísér minket végig az úton.

A taktikai játékok a férfi-nő kapcsolatok terén pedig már kezdenek abszurd formát ölteni. Azt veszem észre, hogy az emberek félnek, ezért csiki-csuki trükköket alkalmazva próbálnak szlalomozni az élet útvesztőiben úgy, hogy a legkisebb csalódás vagy sérülés érje őket. És ez bizonyos ideig jó is, megvan az a különös varázsa amire mindenki vágyik, és ez az amit az álomgyáros filmekben valami nagyon vidám zene kísér, miközben a főszereplők nevetgélve küldözgetik egymásnak az smsket, vagy csetelnek  éjszakába nyúlóan. Viszont bármennyire is próbálunk egy láthatatlan védőpajzzsal felszerelkezve haladni magabiztosan egy kijelölt úton, be kell látnunk, hogy nem lehet. A játék végén valaki mindig sérül így vagy úgy, és minél tovább nyújtjuk majd az egészet annál nagyobb lesz majd a koppanás. Ha nem is tör össze lelkileg, de az önbecsülésen csorba esik és ezt az apró heget sokaknak bizony évekbe telik befoltozni.
Az egész csalódásos, na meg hát mondjuk ki pofára eséses mizériát viszont könnyen elkerülhetjük akkor ha bátrabbak vagyunk, és abból a mondjuk tíz emberből mi képviseljük azt az egyet aki mer másként lépni! Miért? Mert az egyenes szlalommentes és őszinte út néha sokkal jobb mint a lassú víz partot mos esete. Minek lefutni száz kört valamiért ha már a startnál is megtudhatjuk azt, amire kíváncsiak vagyunk? Némelyek napokat, heteket, hónapokat pazarolnak el olyan dogokra, emberekre és álomképekre amik valójában sosem léteztek, pontosabban nem abban a formában ahogy azt a fejükben lerajzolták és valamikor régen elképzelték.

b

Igen létezik a titok meg a vonzás törvénye, na meg a gondolat ereje is, viszont létezik a taszítás törvénye is. Ahogy vannak olyan emberek akikkel nem kerülünk egy zöngésre, úgy vannak olyan dolgok is amiken bármennyire dolgozunk, erőlködünk nem fognak menni. Lássuk be, lehetsz a saját magad szemében festő és készíthetsz különféle alkotásokat, ha azok nem találnak célba valahol a befogadó oldalon, akkor akár évekig kilincselhetsz különféle galériákban, egy idő után be kell látnod ez nem a te utad, mert nincs meg benned az a plusz amivel ‘rázönghetsz’ erre az irányra, ezt emelt fővel kell tudomásul venned és elengedned.
Lehet hogy most sokan csóváljátok a fejeteket és azt mondjátok mindez badarság: rendben  de ez az én véleményem és ettől ti még láthatjátok másként az életet.
Éppen ezért írtam le ezeket, hogy ne féljetek lépni, cselekedni és haladni! Mert ha valaki túl sok évet tölt el a taktikázás világában, az elfelejti azt, hogy milyen is a való élet. Mert persze kis ideig remek lehet ez az egész, viszont hosszú távon be kell látnunk: értelmetlen!

Gondoljátok át azt, hogy mit szeretnétek és ha megvan akkor képletesen bár de kiáltsátok a világba, ha valamire vágytok ne csak csendben a négy fal közt tegyétek, hanem induljatok el és cselekedjetek, bármennyire féltek is. Ha valami a “tied” akkor azt ezzel a lépéssel hamarabb megkaphatod, ha pedig nem: akkor minek bánkódni valami olyan felé ami igazán sosem volt a részed?! Az idő fogy és a pazarlás nem a mi malmunkra hajtja a vizet!
Ahol viszont érzed az elágazás apró csíráját is, ott indulj el másfelé! Mert ha te magadban szembesülsz ezzel, akkor a cél megváltoztatása se jár sérüléssel és meglátod majd hogy milyen könnyedén lépsz át arra a bizonyos másik útra. És ne felejtsd el soha azt az apró ‘csodát’, hogy ha valami ténylegesen tiéd, viszont valamiért egy picit elveszik valahol, idővel visszatér, lehet szó karrierről, pasiról vagy éppen valami álomról. Mindegy hol és mikor hagytad el, ha a zöngés lehetősége megvan valahol a jövőben, azt tudni fogod ha eljön. Meg hát tudjuk jól azt is, ha valamin nem kattogunk minden nap, az akkor ad megoldást mikor már félig-meddig lelkünk egy eldugott bugyrába került. Miért? Hát csak! Ez az élet csiki-csuki játéka veled, tanuld meg elfogadni és minden könnyebb lesz :]

xxxooo
kerubina

Advertisements