A Bumeráng-effektus

“Képes-e egy pillangó brazíliai szárnycsapása Texasban tornádót kiváltani?”

Sokat olvastam a Pillangó-effektusról és nem egy filmet láttam ami erről a furcsa elméletről szól, aztán eszembe jutott, hogy ebben a témában még nem is született cikk a blogon, pedig nagyon jellemző rám (ha mondhatom ezt).
A lentebb írtakat nem kell készpénznek venni, se tanításnak hanem sokkal inkább egy egyszerű tapasztalatnak és szemléletnek ami az én tollam által íródott.

Pillangó-effektus? Bizony! Valóban létezik is, a távol-keleti vallásokban már nagyon régóta jelen van ez a fajta felfogás, és mivel a világon egyre több negatív dolog történik, sokan fordulnak ezen tanok felé. A nyugati társadalmaknak is szükségük van egyféle helyes útmutatóra arra vonatkozólag, hogy hogyan is éljék az életüket és milyen szabályok közé rendeződjenek be.

Számtalan műalkotás alaptémája a ‘bűn’ és az ezekért járó ‘bűnhődés’, tehát így jobban belegondolva, ez nem egy újkeletű dolog az ázsiai kontinensen kívül sem. Talán ösztönösen mindig is éreztük, hogy az élet is valamennyire igazságosan működik és a ‘rossz’ tényleg elnyeri méltó büntetését. Pontosan úgy mint gyerekkorunk kedvenc meséiben is, tehát ezek a történetek tényleg a korrekt életre nevelnek minket.

33

Bár a ‘rossz’ jelző nagyon sarkított dolog, ugyanis nem feltétlen rossz az aki bűnt követ el, mert emberek vagyunk éppen ezért hibázunk és nem feltétlen direkt módon tesszük azt, csak éppen megtörténik és kész. És ott abban a pillanatban nem is gondolkodunk a lehetséges kimenetelről, hát…megesik. Ide kapcsolódhatna be a megbocsájtani pedig sokkal jobb és még nagyobb erény fejezet, de most inkább kihagynám, meg szerintem Ti is tudjátok nagyon jól :]

A tetteknek pedig van következménye, semmi se történik véletlenül és minden egyfajta ok-okozati alapon nyugszik. A mások ellen elkövetett helytelen vagy éppen bántó lépések, egy idő múlva visszaérkeznek feladójukhoz. Az is benne van ebben a nem túl kicsi pakliban, hogy egy-egy botlásunkért esetleg később fizetünk majd meg (mondjuk egy másik életünkben), de ez már csak hit kérdése.
Az élet nagy rozsdás kerekei dolgoznak és a bumerángok csak úgy röpködnek oda-vissza. És ezek a törvényszerűségek valahol a betegségekben és azok lelki okaiban is megmutatkoznak, de ebbe most nem mennék bele.

Ha most kicsit jobban belegondolsz biztos eszedbe jut egy-egy olyan eset, hogy akkor abban a pillanatban úgy érezted azt a dolgot meg kell tenned! Ez az apróság neked nem volt feltétlen rossz, de lehet egy másik személy ezt nem így gondolta. Egy bizonyos idő elteltével pedig hozzád is visszaért a bumeráng, és valami hasonlóan rossz dolog történt veled mint amit anno más ellen Te követtél el. Akkor ez eszedbe se jutott és lehet mostanáig nem is gondoltál erre, de leporolva pár fájdalmas emléket, biztos találsz valami összefüggést a saját sérelmeid és a más ellen elkövetett rossz tetteid közt. Ugye?
Éppen ezért ne indulj el sohase lefelé a lejtőn, és ha egy rossz tett reális képet kap benned akkor kezdj el dolgozni azon, hogy ezt helyretedd és ne a következő ballépésen törd a fejed. Ugyanis a karma nem felejt és az általad bántott emberek se!

Nem mondom, hogy szent módon mindig eszerint éltem, de így visszatekintve amióta az eszemet tudom megpróbáltam mindig egy pillanatra belebújni mások bőrébe és az ő szemükkel látni a helyzetet. Természetesen én is ‘voltam rossz’ de az vesse rám az első követ aki sohasem. Bennem is dolgozik a női kritika és éppen ezért sokkal szigorúbban állok egy-egy általam ‘szálka a szemembe’ emberhez, mint másokhoz akik semlegesek.
Amikor valami negatív vagy akár fájó dolog ér akkor leülök egy kis időre és átgondolom azt, vajon mit tettem, hogy most ez a vaskos bumeráng az én fejemhez vágódott? Aztán általában találok rá megoldást, ha meg nem akkor elkönyvelem annak, hogy az élet néha tényleg olyan mint egy doboz bonbon.
Talán akkor kezdtem el ebben az egészben hinni, amikor olyan embereket ért (kísértetiesen hasonló) fájdalom akik valamikor régen – lehet akaratlanul – nekem tettek keresztbe, vagy bántottak meg úgy, hogy egy életre elvesztettem bennük a hitem. Azóta tudom, hogy ez a nagy valami leírhatatlan burok ami körbevesz mindannyiunkat létezik és nagyon is dolgozik, csak ahogy az álmok elérése, úgy ez is néha időbe telik míg eléri célját.

 large

A sorsszerűségben is sokan hisznek, viszont az nem teljesen egyenlő a karmával. Előbbi inkább az előre megírt dolgokon nyugszik amit egy úthoz hasonlíthatnánk, ami bár néha kereszteződésekbe ütközik és itt-ott buckákkal van tele de alapjába véve egy egyenes ösvény. Míg az utóbbinál mindig ott van a változtatás lehetősége. Éppen ezért kell a jelenben úgy cselekednünk, hogy idővel ne kelljen azon agyalnunk ‘miért is tettem én ezt meg?’

Ha visszautazhatnál a múltba hány dolgot változtatnál meg? És abba belegondoltál ha azokat a történeteket átírod az hatással van a jelenre is? Gondolj csak bele, hogy bármennyiszer megváltoztathatnánk a tetteinket egy könnyed időutazással, akkor hány ember élne a karma íratlan törvényei alapján? És milyen világban élnénk? Rémesben és kaotikusban, nem?
Ezek a kérdések pedig csak úgy vonzzák a többit is….
Milyen természetfeletti tulajdonságot kérnél az élettől ha egyet lehetne?  Nehéz kérdés, nem? Mert akármelyikkel megváltoztathatnál magad körül különféle dolgokat és a sors meg a karma meg minden efféle dolog kuglibábuként borulna fel és eljönne a káosz ideje.

A fantazmagóriákon túllépve térjünk vissza a jelenbe és értékeljük azt amink van, és próbáljuk mindig követni azt a helyes kis sárga köves utat ami a jó tettek felé visz. Ha néha megbotlanánk, akkor is próbáljuk meg olyan szinten helyretenni a dolgokat, hogy idővel ne jöjjön szembe velünk egy bumeráng….Mert a sok csapás egy idő után fájni fog és az ezt követő hosszú keserűség pedig mindennél rosszabb lesz majd.

“Amíg nem éled át, milyen a másiknak, addig nem tudsz szeretni. Amíg nem fáj neked a fájdalom, amit másnak okozol, nem tudsz szeretni. A karma nem büntetés, hanem tanítás: megtanít, milyen a másiknak lenni; mit érez, hol fáj neki. Amíg nem fáj a seb, amit másokon ejtesz, és nem vérzel tőle te is, addig nem tudod, mi az, hogy »vele« és »együtt« és »közösen«. Együtt érezni valakivel csak akkor lehet, ha az én idegeim is összerándulnak attól, amit benne én okozok.” Müller Péter

Tehát én csak annyit mondok, hogy legyetek jók ha tudtok :]

xxxooo
kerubina

A lélek rovat többi cikkét ITT olvashatjátok

Továbbá még a következő helyeken megtaláltok
Facebook  Twitter  Tumblr  Lookbook

Reklámok