Álmok igenis kellenek

Lassan újra beköszönt a rossz idő és ilyenkor hajlamosak vagyunk kicsit lemondóak lenni a különféle dolgokkal szemben!

Kisgyerekként elképzelünk egy életet, egy jövőképet, amiket természetesen javarészt az évek fel- vagy éppen átírnak. Kortól függetlenül viszont álmokat építeni és álmodozni lehet, sőt kell is!
Mondhatjuk azt, hogy ez visz minket előrébb a hétköznapokban. Vegyünk egy banális példát: kinézel egy csodaszép cipőt és elkezdesz álmodozni róla, hogy de jó lenne megvenni, felvenni és a többi.
Ezután jön a hidegzuhany, a piszkos anyagiak formájában. A cipő továbbra is tetszeni fog és lehet, hogy sokat is gondolsz rá – mert akkor abban az időszakban azt érzed, neked az a lábbeli kell. Az álom tehát adott, már csak tenned kell érte! Akár úgy, hogy  a heti zsebpénzedből elcsípsz egy keveset vagy a soron következő fizetésedből erre szánsz inkább, mintsem hogy valami drága kávézóban vegyél minden reggel valami koffeinnel dúsított löttyöt. Ugyanis a sok kicsi tényleg sokra megy! Ezek a kis álmomképek, álmodozások pedig mindig tálcán kínálják az eredményt.
Csak tudnod kell azt, hogy igenis tehetsz érte és nem létezik az az opció, hogy NEM!

Természetesen a divatos kiegészítők csak apróságok azokhoz a dolgokhoz képest, amikért már tényleg megéri többet tenni nap mint nap.

A Titokban (a könyvre és a filmre gondolok, melyről már számtalanszor írtam nektek, a teljes filmet megnézheted ide kattintva) szereplő dolgok pedig egytől egyig igazak csak hinnünk kell.
Első körben képzeljük el azt amit szeretnénk, a második lépés az, hogy érzelmi szinten is átéld azt amire vágysz. A harmadik talán a legnehezebb momentuma az álomkezelésnek, ez pedig nem más mint a magabiztos hit! Lehet az a cél akármilyen lehetetlen, mivel Te szeretnéd elérni ezért egy percre sem adhatod fel és mondhatod azt, hogy “áhh hagyjuk nekem ez nem fog sikerülni”. Nem szabad hagyni, hogy az ego és az énünk kicsit racionálisabb fele visszarántson, mert az ábrándozás pont erről szól, lehetetlen tűnő határok feszegetéséről és eléréséről. A negyedik pont pedig az, hogy mindig maradj tudatos és merj cselekedni!

large2

A történelem nagy alakjai se úgy értek el mindent és váltak híres tudóssá, íróvá, a nép példaképeié vagy éppen színésszé, hogy a felénél visszafordultak volna a céljaikhoz vezető úton. Aki megtorpan az úgy is fog élni a hátralévő életében és talán soha nem lesz igazán boldog. Tény, hogy ük-, déd-  vagy akár nagyszüleink sok esetben a biztosra mentek inkább, hiszen az elmúlt századok nem mindig hoztak szép napokat számukra, így abból próbáltak meg boldogságot csiholni amiből tudtak.
Nagy részük nap mint nap dolgozott és az utódok szebb jövője érdekében nem feltétlen az álmok hajszolására fordította a megmaradó energiáját. Akkoriban maximum a pillanatnyi jólét és boldogságok felé – legyen mit az asztalra tenni, jó termés, túlélni egy háborút – tendálódtak.
Ezek pedig generációról generációra formálódnak és ha minden jól megy, mindig egy picit jobb lesz. Azt gondolom mi már szerencsésebbek vagyunk, egy olyan társadalomban éljük a fiatal éveinket, ami már sokkal nyitottabb a világ történései és trendjei felé, mint 1989 előtt volt. Hatalmas szó az, hogy van internet és pár kattintással mindent megtudhatunk egy-egy dologról, ezzel szélesítve az álmok palettáját.
Ahogy pedig terebélyesedik a célok táblája, annál nehezebb első helyet elérni egy-egy ilyen ‘küzdelemben’. A versenyhelyzet egyre élesebb és emiatt vannak olyanok akik a harmadik pontnál feladják mert tudatosul bennük az, hogy ebben a szakmában/álomban ő csak egy porszem a gépezetben és az esélye annak, hogy ez neki sikerül egyenlő a nullával.
Igen benne van a pakliban, ez tény! Viszont “Küzdelem nélkül nincs győzelem”. Számos fiatal és sikeres divattervezővel találkozhatunk akár itthon, akár külföldön, akik a kezdetekkor mondhatták volna azt, hogy ‘hagyjuk mert úgyis sokan terveznek már ruhákat’ és ha így tesznek és hallgatnak a negatív hangokra, akkor most nem tartanának ott ahol!
Ahogy telnek az évek és a Földön lévő élet valamilyen irányba fejlődik (talán még mi se tudjuk hova), annál telítettebb lesz minden szakma és annál nagyobb lesz a kihívás. Éppen ezért kell hinni és tenni, mert a versenyzők közül nem mindenki fog annyira bízni saját magában mint éppen Te és itt is lemorzsolódnak azok akik feladják. Elfog telni sok-sok év és lesznek kemény mélypontok is, de akkor se szabad kiszállnod abból az álombuborékból amibe akár évekkel ezelőtt beültél és repülni kezdtél a céljaid felé. Az évek múlásával természetesen mi is változunk és könnyen más elképzelések formálódnak meg bennünk, ilyenkor némelyiket van, hogy elengedjük, de talán ez természetes is.

Zárójelesen amolyan személyes tapasztalatként mondom…
Legjobb példa most erre talán a saját életem: 18 évesen egy érettségivel a kezemben nem tudtam mihez is kezdjek, ezért a kommunikáció szaktól kezdve a kereskedelmen át egészen a jogig mindenhova jelentkeztem. Mondanom se kell, hogy volt amelyik felvételire el se mentem, valami dolgozott bennem és visszahúzott abban, hogy sikerüljön mindez. Egy évet pihentem és gondolkodtam, végül a művelődésszervező szakra esett a választásom. Azt hittem, hogy ez kell ahhoz, hogy jó rendezvényszervező legyek, mert ebben tudtam elképzelni magam és erre vágytam. Az államvizsga előtti fél évben pedig már tudtam ez nem az én utam, bár a kihívások nagysága miatt azért végigvittem a dolgot és lediplomáztam, viszont azóta se helyezkedtem el ebben a szakmában. Ma már tudom mi érdekel és milyen területen képzelem el a jövőmet, viszont a másik énem azt is tudja, hogy lehet el kell telnie x évnek ahhoz, hogy azt mondjam, most jöhetnek a rendezvények. Ugyanis a személyiségem egyik szelete még mindig imádva rajong ezért a szakmáért, minden apró részletéért és az élménynyújtásért amit az embereknek adhat, egy-egy kemény munkával összehozott esemény. Most viszont azt érzem más az utam és ezzel még várnom kell (meglehet csak csapongok és egy nagyobb szakmai tapasztalat más mondatna velem), mert ha erőltetem annak ugyanannyi értelme van, mintha bele se kezdenék. Ha egy új csírában csak egy százaléknyi arányban is ellenkezés lép fel, az a hajtás idővel nem lesz szép, csak egyre hétköznapibb és végül elszürkülve lehullik majd életünk elfeledett álmainak porába.
Pont emiatt gondolom azt, hogy ennek még érnie kell bennem és ki tudja lehet egyszer úgy hozza az élet, hogy felvillan a lámpa és elkezdenek dolgozni azok a tudatos kerekek, amik segítenek abba, hogy racionálisan lássam a jövőmet egy teljesen más munkakörben is és erős hittel és vágyakkal forduljak felé mert csak akkor sikerülhet.

666

Visszatérve az álmokhoz!
Nem kell, hogy ruhadarabokkal vagy éppen munkával kapcsolatosak legyenek, itt nincsenek korlátok se határok.
Tisztítsd meg az elmédet, ülj le, nézz magadba, gondold át, akár írd össze azt amire vágysz. Ezután vedd végig azokat a pontokat amiket meg kell tenned annak érdekében, hogy mindezek sikerüljenek. A nehezebb részeket akár írd le más színnel, még jobban nyomatékosítva azt az érzést, hogy egy buktatóval ellátott pálya lesz majd, és éppen emiatt nagyobb koncentrációt és időt igényel.
Az interneten segítségével könnyen rákereshetsz akármire ami csak érdekel. És mindennek megvan a maga helye, így egész biztos vagyok benne, hogy találsz majd cégeket, embereket vagy akár olyan szervezeteket melyek irányai és célkitűzései egyeznek a tiéddel. Ilyenkor vedd le magadról a félelem köpenyét és magabiztosan fordulva a jövőd felé  – amihez az utat neked kell megépítened – írj nekik. Légy konkrét és ha kell akkor őszinte! Egy levél nem a világ, mert maximum nem kapsz választ, viszont ha meg se próbálod sohasem tudhatod, hogy miként végződik a történet. A ciki, nem ciki dolgok köré rendeződő gondolataidat pedig minél hamarabb töröld ki a fejedből, ugyanis semmiben sem segít, viszont annál jobban gátol. Rátermettnek kell lenni ami kellő hittel és önbizalommal jár, mert az álmodozás magában nem elég! És ha ezek adottak akkor szépen lassan minden elkezd magától alakulni és azt veszed észre, hogy hatalmas erőket vagy képes megmozgatni.
Idővel pedig rájössz arra, hogy lehet sok embernek a pénz segített abban, hogy ott legyenek ahol, ezzel kikerülve sok nehéz akadályt, de van amikor pár szépen ropogó papírdarab nem elég. Mert hiába kimeríthetetlen valakinek az anyagi forrása, a benne lévő akarat és hit a nyomába se ér a tiédnek, mert őt nem erősítették meg az út során elszenvedett kudarcok. Meg különben is, ne mások élete és sikere érdekeljen minket, hanem a sajátunk. Arra koncentráljunk mindig ami a mi életünkkel kapcsolatos!
A jövőt senki se látja pontosan – talán jobb is mert akkor nem tennénk az álmainkért – de kreálhat magának egy olyan életet ami boldoggá teszi, ehhez a zárhoz pedig a kitartás a legjobb kulcs.

A pozitív gondolkodás – ami segít mindenféle lehetetlen cél elérésében – pedig szerencsére egyre nagyobb teret nyer, köszönhetően a számtalan ezoterikus könyvnek, videónak, gyűlésnek és minden másnak amit még kitalálnak világszerte annak érdekében, hogy segítsék az emberiség közös gondolkodásának pozitív irányba való haladását. Sokaknak ez ad egy kapaszkodót az életben és annál többüknek be is válik ez a jellegű életszemlélet. Bár még mindig rengeteg szomorú dolog történik ezen a földgolyón, mégis hiszem azt, hogy ha ez a sok jó rezgés valahol ott fent találkozik, idővel balanszot alkot és minden elcsendesedik majd. A vihar elmegy és egy szebb világban folytathatjuk azt, hogy éljük az álmainkat, amit majd a gyermekeink visznek tovább! Hiszen ahogy őseink, úgy egyszer egy szép napon mi is azt szeretnénk majd, hogy az a lélek aki emberi testet nyert általunk, egy könnyebb útra lépjen ahol a mi hitünk, energiánk és tapasztalatunk segíti majd. Az álmainkba fektetett munka pedig idővel megtérül, és annyi boldogságot ad majd amiből bőven lesz mit átnyújtani szeretteinknek, akik ilyen felfogással élnek tovább és tovább és tovább és tovább…. :]

xxxooo
kerubina

A lélek rovat többi cikkét ITT olvashatjátok

Továbbá még a következő helyeken megtaláltok
Facebook  Twitter  Tumblr  Lookbook

Advertisements