Filmajánló – 5

De régen is volt már filmajánló itt a blogon. Bár ebben az is szerepet játszik, hogy mostanában azért javarészt jó idő volt.

Na de lássuk szépen sorban miket is láttam mostanában, amiket nyugodt szívvel ajánlok Nektek is.

Ideglelés Csernobilban

A thriller/horror szerelmeseinek ez egy kötelező alkotás. Az alapsztori adott, pár amerikai fiatal, egy részben illegális túra keretén belül, bejut az elhagyott Csernobil városába. S a történet végülis itt kezdődik el, s ha jobban belegondolok itt is marad. Az összes sablon elsül aminek el kell, a barna és a szőke amerikai lányok menekülése, akiknek ugye mondanom se kell, jó alakja illetve nagy melle van.
Picit lehet félni, bár ne számítsatok sokra. Személy szerint többet vártam volna az alkotástól, pont úgy lett vége, hogy azt mondtam, igen és? Egyszer megnézhető, de nem kap helyet majd a kedvenc filmjeimet felsorakoztató polcon. Sohse veszem figyelembe, a filmes portálok értékelését, de talán az IMDb-n kapott 5,3-as osztályzat lehet, hogy abszolút indokolt.
u.i.: Urit azért sajnáltam!


Na meg jó volt újra látni Jesse McCartney-t…;)

Míg végül semmid sem marad

Ez a film mostanában egy eléggé felkapott témát boncolgat méghozzá a szcientológiát. Elég csak Katie Holmes és Tom Cruise válására gondolnunk és annak valós vagy valótlan okaira.
A német alkotás egy megtörtént esetet mutat be és ezen keresztül próbálja megértetni a nézővel ezen új keletű vallás miértjeit. Nem érezni azt az erőltetett helyfoglalást egyik oldalon se, de a végén mégis tudjuk nagyon jól miről is szólt ez az egész….
Abból a szempontból, hogy kitisztuljon a kép a fejünkben erről az egészről, azért érdemes megnézni és mindenkinek csak ajánlani tudom.

Az élet háza

Az élet háza, nem ad semmi újat nekünk. Minden egyes benne futó szálat már láthattuk a vásznon, hol ebben hol abban a filmben. Mégis egy nagyon jó alkotásról van szó. A cselekmény egyenes halad tovább az útján, nincsenek benne csodák, s ettől olyan életszagú az egész. A történet egy haldokló apa és kamasz, lázadó fiának a kapcsolatát mutatja be. Azt, hogy mindannyian néha vágyunk egy őszinte ölelésre – amit lehet, túlságosan ritkán kapunk meg. A pénz pedig nem minden, a valós értékek mellett szinte semmit se ér. Néha úgy élünk le valaki mellett x évet, hogy nem ismerjük és meg se kérdezzük mi bántja? mi fáj neki? Ezek nagy igazságok, ebben a 21. századi rohanó világban pedig még inkább. Mégis ha egy esős nyári estén van 125 percetek, üljetek le és nézzétek meg, majd öleljétek meg azokat akiket szerettek. Hiszen néha túlságosan is természetesnek érezzük a jelenlétüket, pedig sajnos nem az….

TE LÁTTAD MÁR VALAMELYIKET?

Advertisements