New York – 1. rész

Sokáig gondolkodtam azon, hogyan is foglalhatnám össze Nektek az elmúlt majdnem 2 hetem eseményeit, aztán rájöttem, hogy nem kellenek ide szigorú kronológiai szabályok. Minden majd jön ahogy jönnie kell, értésétek ezalatt azt, hogy előfordulhat sőt majdhogynem biztos, hogy a beszámolóm két részesre nyúlik majd.

Először is szeretném leszögezni azt, hogy ne a Gossip Girl és a Szex és New York miatt menjetek New Yorkba, hanem a városért. Persze hazudnék, ha azt mondanám, nem érdekelt a „scandalous life of Manhattan’s elite”, mert igen, kit ne mozgatna ez? Bár turistaként ezekbe a körökbe való betekintés esélye, körülbelül egyenlő a nullával. Igen lehet, hogy abban a világban  a dolgok így mennek, de nekünk – akiknek maradnak a pár száz dolláros szállások – be kell érnünk az utcákon ’kószáló’ lumuzinok látványával. Mert igen, azokból van nem is kevés, persze taxiból még több, ahogy dudálásból és utcasarki gyorsbüféből is. De ez New York, a hamisítatlan varázsával, s a megnevezhetetlen különleges illatával, igen illat, mert ez a valami ez nem bűz, ez a valami ez New York maga, s ezektől teljes és abszolút szerethető.

De ne rohanjunk annyira előre lássuk a dolgokat valamennyire a maguk sorrendjében….

A gépünk Budapestről indult Lisszabonba, ahol egy éjszakát maradtunk és másnap onnan mentünk tovább New York-ba, pontosabban New Jersey-be.

A 7 órás repülőút után, következnek a kötelező körök, amik a reptéren várnak ránk. Mindenkit egyenként egy „ablakhoz” szólítanak és érdeklődnek arról, miért jöttünk éppen ide, mit fogunk megnézni, vannak e ismerőseink a városban? És így tovább, akármit kérdezhetnek ami nem is baj, hiszen amikor utazásra adjuk a fejünket, akkor egyben vállaljuk is a vendéglátó ország szabályait.

Az idő elég hűvös volt, amire nem nagyon számítottunk, így sajnos be kellett érnünk az otthonról – biztonság kedvéért elhozott – 1 kabáttal…Máskor ezerszer is meggondoljuk, higgyünk e az időjósoknak ;)

Ezután egy viszonylag sűrűn közlekedő transzfer busszal elindultunk a Nagy Alma felé. Vegyes érzések kavarogtak bennem miközben kicsit fáradt tekintettel kémleltem az utat és a gyártelepeket. Közeledtünk a cél felé, és még mindig nem durrantak pezsgők ott legbelül, aztán a nagy belvárosi dugó közepette ráfordultunk a Times Square-re s akkor tudtam igen ez az…..

Alig vártam, hogy a buszról leszálljunk, elfoglaljuk a szállást és belevessük magunkat a város lüktetésébe. Bázisunknak a 47-dik utcát választottuk, ami körülbelül megfelelő távolságra volt minden jobb helytől és a metrotól is (ami ebben a városban nem utólagos szempont).


S akkor indulhatunk is…..első utunk a Times Square-re vezetett, s a Forever21-ba. Európai szemmel ez a 4 szintes „csoda” sok nő wishlist-jét megtoldaná jó pár remek darabbal. Ezután pedig csak átadtuk magunkat az érzésnek, amit ez a kivilágított város tálcán kínált nekünk.

Ha New York-ban vagy az idő is mintha jobban repülne, úgy érzed semmire se elég és bárcsak 48 órából állna egy nap. Női szempontból nézve, nem szép dolog, kiemelt látványosságok közé jobbnál jobb üzleteket illeszteni, mert az ember lánya sohse jut el A-ból B-be reális idő alatt, csak 10-szeres késéssel. Ami azért egy kis lelkiismeret furdalást eredményez ott legbelül …..valamit látni is kéne, nem csak vásárolni….de vásárolni is kell, hiszen nem minden hónapban jövök ki. Ez a dilemma azért valahogy a 2-3. nap környéken arany középutat nyert, így elég tartalmas, élményekben és zsákmányokban gazdag napokat adott nekünk.

Mielőtt Rátok zúdítom a képeket, szeretnék pár klisét megcáfolni, hangsúlyozom, hogy én ezt New York-ban tapasztaltam, szóval ettől még lehet máshogyan az USA más államaiban. Az első az, hogy ‘minden amerikai bunkó’, na ezt mi ezt egy percig se érzékeltük. Sőt még egy ilyen érdeklődő és vendéglátásban csillagos 5-öst érdemlő országgal nem találkoztam. Profi módon értenek ahhoz, hogy működik a piac,é s mit kell tenniük ahhoz, hogy minél több pénzt hagyj ott. Akárkihez mentünk oda az utcán segítséget kérni, szívesen segítettek. Az üzletek inkább hasonlítanak egy ruhákkal megrakott klubhoz, hangos zene, jókedvű olykor táncoló eladók, ilyen környezetben pedig ki ne vásárolna szívesen?! Persze a Macy’s 9 emeletét róva azért néha már terhessé vált, hogy Marc Jacobs Lola parfümje éppen annyira én vagyok mint a Burberry Body-ja, persze az eladók szerint, akik mosolyogva, rámenősen már már Teleshopos szöveggel fújkálták a különböző mintákat. De nem baj, hagyjuk mert miért ne?!

Az éttermekben megkérdezték, honnan jöttünk és az utcán a városnéző túrákat kínáló afro-amerikai fiúk is tudták, hol van Magyarország, és viccesen meg is kérdezték, van-e nálunk pálinka? :)

Előnytelen beállás, előnytelen kép. De a biztosurak miatt szeretem :)

 

Folyt. köv….ITT

Reklámok